Zsepi, lufi, tánc

Elmaradtam mostanság, az elmúlt héten betegeskedtek a gyerekek (orrfolyás, köhögés, Timinél láz is volt). Aztán én is elkaptam. Szerencsére azóta ők már jól vannak, csak nekem Psota Irénes a hangom... Ami a legnagyobb kihívás, hogy nem érzek sem illatot, sem ízeket, és így főztem ebédet. Közben elgondolkoztam, hogy valahol praktikus is a dolog, mert nem eszem valamit csak az íze kedvéért, nincs étvágyam. Illetve valamiért a csoki most is finom. (tudom ám miért! mert az egyik plusz adottsága a csokinak, hogy testhőmérsékleten olvad, így az extra kellemes érzés, mikor azonnal elolvad az ember nyelvén...) :)))
Itt most volt hosszú hétvége, hétfőn ünnepeltük a Királynő születésnapját (ami nem most van valójában, de most tartanak ünnepet, mert amúgy ilyenkor kevés szabadnap van, jól jön egy extra pihenő) :)
A hétvégén Timi hivatalos volt egyik kis osztálytársnőjének a szülinapi bulijába, amire el tudtunk menni, addigra Timi rendbejött. Nagyon jól érezték magukat a gyerekek, volt egy varázsló bácsi, aki nagyon vicces volt (még felnőtt szemmel is), mindenféle trükkökkel kápráztatta el a gyerekeket, sőt, őket is bevonta egy-egy mutatványba. Timi azóta hangoztatja, hogy tud varázsolni... :)
Ma pedig megyünk jazz balettre, ahová hetek óta jár a leányzó, és imádja. Kapott profi jazz cipőt, meg persze táncos szoknyát, ami csilivili. Nem maradhat le a többiek mellett, akik szintén így kiöltözve járnak órára (4-5 évesek csoportjába jár, egy igen jónevű iskolába)
Egyelőre heti egy alkalommal, de később majd lehet növelni, akár minden nap mehet majd. És amilyen lelkes, nem tartom kizártnak, hogy a jövőben így is lesz...