2009/07/09

Magánszám

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Annyira édes! Megzabálom! :))) Tomi, jajj Neked, ha kimegyünk! :)))

Pusszantás a családnak!
Eni

Csilla írta...

De édes!

Hogy birják a nagyszülők a hiányt? Nálunk is szenvednek, pedig mi azért találkozunk évente 2-3 alkalommal. Nehéz lehet, főleg, hogy ilyen édes picurokat hiányolnak!

t.syilvi írta...

Édeeeeesss:))) ahogy számol... és ahogy morcosan néz ...áááhhh :DDD Nagyon Édes !!!!

Euthymia írta...

Nagyon aranyos!!! Nekem az tetszett a legjobban, ahogy fordult automatikusan a monitor felé, hogy ott köszönjön a papáéknak :) :) kis drága!!

JuditAu írta...

Csilla, igen, nálunk is megszenvedik a nagyszülők a gyerekek hiányát, a skype-os beszélgetésekkel, videókkal igyekszünk enyhíteni a hiányérzetükön. Persze ez nem olyan, mintha átugranánk egy sütire, de jobb, mint a semmi...
Euthymia, hát igen, a megszokás. Ha a nagyszülőknek kell köszönni, akkor a notebookon köszönnek vissza. :)
Köszi mindenkinek, szerintem is zabálnivaló a Fiam, dehát én az anyja vagyok, úgyhogy igazolásom van róla, miért lehetek elfogult... :)

Maculi írta...

Nagyon-nagyon édes!:)Ahogy beszél!Imádom!:)
pusza