Kerry szívvel-lélekkel fordul a gyerekek felé, és ez nem csak a szülők előtti szerep számára. Többször kifigyeltem, titokban kukucskáltam. A hisztinek nem ad teret, de a szívből síró fiamat megöleli, ringatja, ha kell hosszú percekig. Szerdán, mikor mentem Tomiért, az ölében ült, szorosan hozzábújva. nem sírt, nem hüppögöt, egyszerűen csak jól érezte magát Kerryhez bújva. Kerrynek köszönhetem, hogy ma 3 órán át, amíg egyedül hagytam, nemhogy nem sírt Tomi, de végigjátszotta a délelőttöt. Pedig a reggeli zokogós elválás után arra számítottam, hogy a gyerek végigkesergi a fél napot. Fél 11 felé Kerry hívott, ahogy megcsörrent a mobilom, már kaptam a táskám, hogy megyek a fiamért. De megnyugtatott, hogy csak azért hív, hogy nyugodjak meg, Tomi "happy", remekül eljátszik a játék konyhában, festett is, és egyáltalán nem szomorú. Csak azért hívott, hogy ne izguljak. Ma volt az első nap, hogy amikor meglátott Tamás, nem sírta el magát, hanem vidáman integetett oda nekem. Mégcsak oda sem szaladt. Reggel még idehaza ezerszer átbeszéltük, hogy hogyan lesz a nap, és újra meg újra hallani akarta, hogy ott van a többi gyerek is, senkinek nincs ott az anyukája, és senki nem sír. Kerry fantasztikus munkát végez, és nem csak az én gyerekemmel. Csak megköszönni tudom a munkáját, a hozzállását, a szeretetét.
Darilh írta az egyik megjegyzésben, hogy olyan neki, mintha mesecsalád lennénk. Más meg azt gondolja, hogy kozmetikázom a blogot, nem igazat írok, vagy fogalmam sincs az Életről. Én meg azt gondolom, hogy nekünk is kijut a nehézségből, ugyanúgy, ahogy másnak (aki személyesen ismer, az tudja, hogy nekünk is megvannak a magunk küzdelmei). Talán abban különbözhetünk másoktól, hogy igyekszünk mindenből a legjobbat kihozni, és ha problémánk akad, akkor azt nem problémaként nézzük, hanem megoldandó feladatként. Én hiszek benne, hogy nagy mértékben mi alakítjuk a sorsunkat, és csakis rajtunk múlik, hogy meglátjuk-e a lehetőségeket, vagy elsétálunk mellettük...
13 megjegyzés:
Drága Judit!
Az apróbetűs nagyon "juditos" volt - tetszett! És örülök, hogy Tomid is belerázódik a dolgokba és hogy rátaláltál erre a Kerry-angyalra!!!
Puszi nektek!
Szilvi
Egyszer olvastam, vagy hallottam valahol, hogy a sikeres ember meglatja a letetoseget a sikertelen elmegy mellette.
Nekunk is volt egy ilyen Kerry az oviban csak a mienket Ginanak hivtak. A Regi a mai napig emlekszik ra, nagyon szerette. Aztan volt egy Sally is, o is nagy kedvence volt a Reginek. Miutan a Regi kijarta az ovit, ha latott minket iskolaba jovet-menet mindig volt a Regihez nehany kedves szava.
Tunde
jó
Szia! Elnézést kérek az előző "jó" beírásomért, de még sosem írtam neked (se másnak), és nem igazán tudtam, hogy hogy működik a dolog. De itt vagyok, és most már írok. Gondolom nem én leszek az első, aki azt mondja, hogy nagyon szeretem olvasni a bejegyzéseidet! Az apró betűs rész fogott meg nagyon, és vitt el odáig, hogy most írok neked. Mégpedig azt, hogy nagyon, de nagyon magasról tegyél azokra, akik azt mondják, hogy "kozmetikázod" a blogod!! A rosszindulatot sajnos nem lehet kiölni az emberekből, sőt, van akit az éltet. Én csak gratulálni tudok neked, hogy ennyire boldog, segítőkész, másoknak erőt adó bejegyzéseket írsz, és, hogy megosztod velünk (ismeretlenekkel) azt, ami történik veled. Remélem ha egyszer már én is az ausztráliai magyarok táborát erősítem, akkor én is így tudok majd az egész kinti életemhez és másokhoz hozzáállni. Magyarországról pont a rosszindulat, az áskálódás, a szomorúság, és a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" hozzáállás kerget el.
Neked továbbra is sok boldogságot!!
Judit ! a blogod véleményem szerint elsősorban családodnak ,nekünk barátaidnak ,ismerőseidnek írod , persze magaim is tudok olyat akit Ti is csak általunk hallomásból ismertek , de olvassa írásaidat. Ismerősnek és ismeretlennek egyaránt hasznos,érdekes , szórakoztató , tanulságos , sírásra hajlamosító - mikor milyen. Egészen más világban éltek most Ti mint mi itt M.o (bár látom sokan más országokból is olvassák)Nagyon szeretem olvasni írásaid,és tudom hogy amit leírsz , írtok az úgy is van - aki azelőtt is ismert benneteket abban fel sem merülhet más. Én kérlek hogy írj , írj minnél többet , fényképezz sokat - így kicsit olyan mintha néha ott lennénk veletek egy grill-partin :-)) Más nem számít mit gondol ,és Te se foglalkozz vele !!!
Puszi az egész családnak !
Na, örülünk, hogy alakul a dolog Tomi és az ovi között! Szerintem Kerry segít majd a pihenőidős mumust (is) legyőzni!!! :)
Puszi,
Eniék
Jó volt olvasni ezt a pár sort. Jó, hogy vannak még "Kerry"-k, akik tényleg szívvel-lélekkel foglalkoznak gyermekeinkkel. Az apróbetűs rész engem is megfogott...
puszil,
éva
Akik csak a rossz dolgokat látják meg, és még írni is csak arról képesek azok bele is fognak fulladni a rossz dolgokba. Ha viszont törekszünk a megoldásra és pozitívan gondolkodunk sokkal de sokkal könnyebb az egész életünk. Olyan kozmetikázott ;-)
ja és hajrá Kerry!
pussz: M
Hat ez jo ! Meg hogy szepitgeted az esemenyeket hmmm ?! Abszolut nem rad vall ne is foglalkozz vele !
Aki ezt irta uzenem neki hogy minden amit Judit ir az ugy van neki ami a sziven az a szajan vagy ebben az esetben a billentyujen :-))
es azt se felejtsuk el hogy Australiban elunk masok a kihivasok es a problemak de ugyanugy vannak .
Csak irj tovabb Judit jo olvasni mi van veletek mert amugy bazira hianyoztok azota nem is volt csajos party :-((( pusza Timi
De jó, hogy Tominak tetszik az ovi, és már ennyire remekül érzi ott magát! Kerry pedig tényleg egy angyal, lehetne belőle sok-sok-sok mindenütt a világon.
Gratulálok az angol vizsgádhoz, ügyes vagy, és erre igenis legyél nagyon büszke!
Na az meg, hogy ki mit gondol? Ugyan nehogy foglalkozz már vele! Te egy kemény, őszinte csaj vagy, és aki nem hiszi, pukkadjon meg!:)
puszillak, a többit majd "otthon". Macus
Remélem, nem volt félreérthető a "mesecsalád" kifejezés. :)
Csakis és kizárólag jó értelemben gondoltam, mert nagyon szeretek idejárni, nagyon szeretlek benneteket olvasni.
Sejtem, tudom, hogy nem egyszerű ott nektek. De olyan szépen haladtok előre, olyan tündériek a gyerekek, hogy jól esik itt lenni!
:))
Visszafelé megyek:
Darilh, dehogyis volt félreérthető, hízelgő, hogy ilyennek találsz minket, de ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy van, aki a "mesecsaládot" tényleg mesebelinek, nem valóságosnak tartja... :)
Macukám, nem zavar, hogy mit gondolnak mások. Csak szeretnék minél reálisabb képet adni magunkról. Már amennyire ez egy személyes blogban lehetséges...
Köszi Timi! Hát nem arról volt szó, hogy a következő csajos tali itt lesz nálunk??? :)))
Magdaléha, köszi Neked is!
Éva, azt hiszem - a blogod alapján- Te is nagyon hasonlóan gondolkozol, biztosan megértesz Te is. :)
Jaj Eni, a próféta szóljon belőled! :)
Zsuzsim, köszönöm!
Gabi, neked is köszönöm! Tisztában vagyok vele, hogy az irígység nagyon erős motiváció, különösen, ha a "földijeinkről" van szó... Egyébként tényleg nem bosszankodom, vagy ilyesmi, csak néha jó egy kicsit helyrerázni a dolgokat. :)
Tünde, ez nagyon jó mondás, nagyon igaz...
Szilvi, hát még én hogy örülök Kerrynek, meg annak is, hogy tetszett, amit írtam. :)
Talán külön bejegyzésbe kéne írni, hogy én olyan hálás vagyok a soksok szeretetért, amit kapok Tőletek! Köszönöm!
Én egy kis senki vagyok, aki úgy olvasgatlak, mert szimpatikus vagy és az is, ahogy éltek. Tisztában vagyok azzal, hogy biztos vannak nehézségek, de nagyon tetszik, hogy nem panasszal töltöd meg a soraid, hanem próbálsz pozitívan látni dolgokat. Nem kozmetika, hanem látásmód. Ez az, ami a magyar emberből általában hiányzik.
Helen, aki kb. 17 nap múlva földrajzilag nagyon közel fog járni hozzád, a szomszéd szigeten próbálunk horgot vetni ;)
Megjegyzés küldése