Fogadó órán voltam

Az ember, mikor szülővé válik, hajlamos a gyerekét felülemelni az átlagon, az első mászást, első lépéseket, első szavakat csodaként megélni, pedig ezeket a dolgokat a nagy többség teljesíti, nem csodák ezek igazán egy külső szemlélő szemével.
Én igyekszem reálisan kezelni a gyerekeim "csodáit", nekik kimutatni, hogy mennyire büszke vagyok rájuk, és mennyire értékelem az erőfeszítésüket, de arra is igyekszem odafigyelni, hogy idegeneknek ne áradozzak róluk ódákat, ne magasztaljam őket az egekbe, bár az is érthető lenne, ha ezt tenném, hisz minden anyukának "joga" van az elfogultságra... :)
Azt hiszem a mai fogadóóra után viszont jogos az áradozásom. Timi tanárnőjével leültünk megbeszélni, hogy hogyan áll a gyerek, megmutatta a tanárnéni a "dolgozatokat", amiket Timi írt, meg az értékeléseket.
Kiderült, hogy a lányom a legjobb olvasó az osztályban. 0-tól 30-ig van szintekre osztva az olvasási készség (az analfabétától a felnőtt szintig), és hivatalosan 14-15-ös szinten van magabiztosan, de ennél magasabb szinten is megy neki, csak még nem tudja jól elmesélni, hogy mit olvasott. A tanárnő megerősített benne, hogy ez valószínűleg annak köszönhető, hogy itthon csak magyarul beszélünk, nem az anyanyelve az angol. Irásban is a legjobbak közt van, abban nem ő az első, de az élmezőnyt erősíti. Matekból meg a "minden rendben" kategória, nem igényel külön foglalkozást, ahogy a többiből sem. Sok felmérést csinálnak (amit egyébként a gyerekek nem is realizálnak, hogy most épp felmérőt írnak, vagy tesztelik őket), ezekre nem kell készülni, sokszor nem is veszik észre, hogy nem simán feladatot oldanak meg, hanem "doga" van. Legutóbb kirándulni voltak a közeli bennszülött életet bemutató parkban, utána fogalmazást kellett írniuk róla, hogy mi volt. Nagyon tetszett, hogy először írnak egy fogalmazás-tervet, azon a lapon segítő kérdések vannak: mi a cím? miről akarsz írni? mi volt először? mi történt utána? hogy fejeződött be? Ezt kitöltik a gyerekek, itt a tanárnő a problémás szavakat kijavítja, átbeszélik. Aztán ez alapján megírják a fogalmazást is. Hát azt nem mondanám, hogy gyöngy betűi vannak a gyereknek, de úgy tűnik, hogy a külalak nem nyom olyan sokat a latban. Amúgy sem tanulják itt a folyóírást, csak a nyomtatott betűket.
A lányom magatartásáról pedig áradozott Ms. Anderson, Timi nagyon szófogadó, segít a többieknek, semmi probléma nincs vele. Illetve egy dolgot mégis megemlített: a gyerek szeret dumálni. Sokat. Sokszor. Ez nem volt újdonság, a Shrekből idézve: "az a csoda, ha elhallgat". Hát szeret beszélni, mitagadás... :)
Összegezve: nagyon büszke vagyok Rá. Ausztrál gyerekek közt, új iskolában az osztály élvonalában van. Tudom, hogy ez nem verseny. Tudom, hogy ez nem azt jelenti, hogy biztos Ő lesz egyszer Ausztrália miniszterelnöke. De szerintem ez olyan dolog, amiről méltán áradozhatok itt Nektek, teljes joggal lehetek büszke a Csodaokos Nagylányomra...