Tomi még mindig csak heti 2 napot jár, de ennyi bőven elég neki is, meg nekünk is. Minden ovis reggel 6:30-tól az a téma, hogy Tomi nem akar menni, és "beszéljünk az oviról". Ötvenszer átbeszéljük, hogy hogy lesz a nap, hogy alvás után (amikoris NEM kell aludni, csak pihennie) még játszanak egy kicsit, és Timikével jövök érte. Reggel megvan a rutin: Timit elvisszük együtt suliba, odafelé integetünk az ovinak, hogy majd mindjárt jövünk, és Tomi kötelességtudóan mondja, hogy Ő aztán nem akar jönni. Odafelé örömmel nyugtázzzuk, hogy egyre messzebb van az ovi, majd miután Timi kiszáll, elkezdődik a pánik. 500 méterenként kérdezi, hogy még ugye messze van az ovi? A kocsiból már úgy kell kiparancsolni, szája lefelé görbül, és a teli szájjal vigyorgó óvódai személyzet sem tudja rábírni, hogy köszönjön belépéskor. A terembe lépve a pánikhangulat fokozódik, beírom a nevét a jelenléti ívre, a kulacsát betesszük a hűtőládába, sapi a fejre, bekenem naptejjel. Közben folyamatosan bizonygatom, hogy a többi gyerek sem sír, és nagyon jó lesz, játszanak majd sokat, én meg sietek érte, de most megyek "ügyeket intézni". Tomi meg folyamatosan mondja, hogy nem akar oviba menni, és "intézzem el telefonon", és nem akar játszani sem. Aztán a búcsúpuszinál eltörik a mécses, és mérsékelt hisztit levágva búcsúzunk. (Ő hisztizik, nem én...)
Miután kilépek a látóteréből, még az óvónő nyakában kapaszkodik kettő percet. Megbeszélik, hogy az anyukája nemsokára jön érte, ezután mint aki jól végezte dolgát (vagyis kellően elfacsarintotta Anya szívét) hozzácsapódik a fiúkhoz, és bandában tömörülve mennek csúszdázni, motorozni, homokozni, stb. (ezt nem csak az óvónő mondta, többször visszakukkantottam, hogy mi újság) Az egész napot végig játssza, ebédkor rendesen eszik, alváskor nem ellenkezik, mert tudja, hogy kirakózhat, vagy könyvet nézegethet, amíg a többiek alszanak, aztán ismét az udvaron játszik vidáman. Szóval beszokott, habár a reggeli műsor továbbra is megvan, de ez legyen a legkevesebb, ha a nap további részében nincsen gond.Hát egyelőre így állunk az óvódával...
Néhány friss kép az albumunkban!
5 megjegyzés:
Miert nem szeret aludni, ez csak fobia, vagy pusztan igy van nala? udv. zafi
Én is utáltam aludni az oviban (de otthon is), ezért mindig büntetésben voltam és a fal mellé voltam fektetve, hogy ne beszélgethessek a többiekkel, "akik aludni akartak".
Tök jó, hogy Tomi óvodájában ez nem így van, és elfoglalhatja magát valamilyen csendes játékkal.
Remelem innen mar gyorsan es gordulekenyen megy majd :)
En is utaltam mindig aludni az oviban... bezzeg most... :) Pussz
Ez az arc!:)))
Hát figyi, érezd magad rosszul, amiért beadod Tomit az oviba, ahol ő viszont remekül eljátszik. Gonoszanyu:)) Mint a Bálint. Ezek a pasik!:)
puszi, Macus
Ismerős a helyzet. Mások is így drámáznak ovi előtt, aztán bemennek, és fejest ugranak a játékba...:))) De ez már rég volt.
Megjegyzés küldése