Kirándultunk Kurandán

Bár Cairns elsősorban természeti szépségeiről híres, de azért akad a Korall-zátonyon kívül is érdekes látnivaló. Mivel most épp tavaszi szünet van Timi sulijában, így mikor Gézának szabadnapja van, így el tudunk menni egész napos kirándulásra is.
Elhatároztuk, hogy elmegyünk az egyik "kötelező" túrára: skyrail-en (szkájrél) fel a közeli Kuranda nevű kis falucskába, majd onnan a lélegzetelállító megoldásokkal megépített vasútvonalon vonatozunk vissza a hegyekből. Több féle lehetőség van megtervezni ezt a túrát: lehet a libegő és sílift kereszteződéséből létrehozott skyrail-en utazni oda-vissza, lehet vonatozni is oda-vissza, vagy oda vonattal, vissza a libegőn, oda libegőn, vissza vonattal. Sőt, Kuranda olyan helyes kis falu, hogy autóval is érdemes fölrobogni, alig fél órányira van a várostól.
A libegővel viszont másfél órát tartott az út felfelé. Mikor a neten megvettük a jegyeket, csodálkoztunk is, hogy miért tart a 7,5 km-es út ilyen hosszú ideig. De aztán elolvastuk, hogy két megálló is van, ahol ki lehet szállni, kisebb kirándulást tenni.
Induláskor Tomi nagyon meg volt szeppenve, a kabin csupa üveg, és a szerkezet csak emelkedik-emelkedik. Nagyon izgalmas volt madártávlatból látni a dús növényzetet, visszafelé nézve pedig a tengerpartot. Nem fogtuk ki a legjobb időt, hol esett, hol sütött a nap, de szerencsére nem áztunk el. Mondjuk ez annak is köszönhető, hogy az első állomáson tartott őserdei sétára elláttak minket esernyőkkel. Egy képzett vezető vitt körbe minket a kiépített esőerdei sétányon, mesélt a jellegzetes növényekről, állatokról, többek közt láttunk egy 400 éves Kauri-fenyőt.

A második megállónál a vízeséseket csodálhattuk meg, nagyon szép volt, pedig az esős évszakhoz képest most kevés víz zúdult alá. A végálomás Kuranda, ahol még mielőtt kiszálltunk volna, nagy mosolyt kértek, és gyorsan lefotóztak minket. Kifelé menet természetesen szemtelenül borsos áron lehetett megvásárolni a képet, ahogy mindent drágán számolnak, ha szuvenírről van szó...

Volt 3 óránk a vonat indulásáig, körbejártuk Kurandát, megnéztük az összes opál-árus boltját, a sok ausztrálos ruhaboltot, midnenféle kézműves pultot, az őslakosok festményeit, és lesétáltunk a folyópartra is. Jól elfáradva ültünk le az egyik asztalhoz az álomáson, mikor elkezdett esni az eső... A vonatra felszállva a gyerekek teljes extázisba estek, meglepődtem, hogy minden hely elkelt, tele voltak a vagonok. Mondjuk az első osztályt nem láttam, ott külön kagylóülésekben élvezhetik az utazást az emberek, extra kiszolgálással, étel-ital szolgálattal.

Menet közben 15 rövidebb-hosszabb alagúton át robogtunk, a sziklavájatok néhol teljesen beszűkültek, látszott, hogy épp csak annyit vágtak ki a hegyből, amennyi feltétlenül szükséges volt, de még így is számtalan emberéletbe került a nem túl hosszú vasút megépítése... 

A látvány néha lélegzetelállító volt, egyszer-egyszer kibukkant a tengerpart, látni lehetett a reptér tornyát, és elzakatoltunk egy gyönyörű vízesés mellett is. De azt hiszem a képek mindent elmondanak:

http://picasaweb.google.com/judykallo/SkyrailVonatozas#

Végül Redlynch állomáson leszálltunk, és onnan a skyrail saját busza vitt minket vissza a kiindulási ponthoz (kb egy 10 perces út volt). Nagyon jól szervezett, tartalmas program volt, aki erre jár, semmiképpen se hagyja ki! :)

Érdemes bekukkantani ide is, Timi idei iskolai fotóit tettem fel!